Kicsit kiborultam a harmadik hét végére. Persze számítottam rá már az elején, hogy lesznek pontok, ahol összeomlok. Semmi baj, fejet fel és menni kell tovább!

1. Probléma:

Nem sikerült tartani a diétát. Folyamatosan éhesnek érzem magam, állandóan megkívánok valamit, amit nem kéne ennem. És nem mindig álltam ellen a kísértésnek. Azt hittem, hogy tudok okosan csalni, hát nagyon nem...

Nem vagyok éheztetve, ugyanis fehérjét "bármennyit" ehetek, ami azért jó. Szénhidrátot csak 100 grammot ehetek egy nap, ez kicsit necces, mert ezt nem egyszerű kordában tartani, viszont lassan belejövök. Van ennek egy előnye: megismertem egy számomra új ételt, az édesburgonyát! És képzeljétek: finom!

Úgyhogy most jön újabb két hét, amíg tényleg extra nagyon próbálok odafigyelni az étkezésre.

2. Probléma:

Nem fejlődtem sokat az edzésben., nehéz élvezni a mozgást, kevés a sikerélmény. Kimerült vagyok. Úgy érzem, hogy egy edzős napon csak rohanok, attól a perctől fogva, hogy kipattan a szemem, addig, amíg este be nem ájulok az ágyba.

Fontos megtalálni az egyensúlyt, szóval még igyekszem, húzom a cérnát, vágom a centit, próbálok lassítani, jobban beosztani az időt.

Új megszabás van: heti 5 alkalommal kéne kardióznom (3x amikor megyek az edzőmhöz és még 2x magamtól). Most gondolkodhatok a megoldásokon. Nem vagyok az a kimegyek a parkba futkorászni, eljutni az edzőterembe pedig plusz idő, szóval most töröm a fejem. Futkorászás a lépcsőházban? Esetleg a munkahelyhez közeli parkba kimenni futni a tűzoltókkal? Ugrókötelezni? Mindegy, a lényeg, hogy már nincs több kifogás, valamit csinálni fogok! Néha kicsit ezt, kicsit azt, hogy változatos legyen. :) Talán így sikerélmény is több lesz.

3. Probléma:

Kifogások, kifogások és kifogások. Fáradt vagyok, fáj a fejem, megjött. Igen.. a hormonbomba berobbant! De le kell tudni győzni a Sárkányt! Felálltam, összekapartam magam, könnyes szemekkel elmentem edzeni és másnap is lementem egyet kardiózni a terembe. Jó volt utána! Semmi puffadás, semmi görcs. Igaz, első nap csak egy néhány órára szűntek meg a kínok, de abszolút megérte!

Apránként rájövök, hogy megéri minden lent töltött óra, minden el nem csalt kalória. Tegnap este még bűntudatom is lett, hogy csalni akarok egy ici-picit, szóval gyorsan el is raktam! :) Végül is egy apró sikerélmény van: az első két kilót leadtam.

Marad a mantra: fel a fejjel!