Szóval az van, hogy mozgás nélkül nincs fogyás. Ez van. Erre rápacsáltunk. Tehát nincs más választásunk, mint felkelni és elkezdeni mozogni. Hogy miért? Na ja... igen.. nekem is pont elég mozgás két körben behozni az ebédet a konyhából a szobámba, hogy a Netflix előtt ehessem a kedvenc fogásomat. Én vagyok az a lány, aki fekve húzott ágyneműt azelőtti nap, hogy először lement volna az edzőterembe.

Érvek pro:

• könnyebben fogysz
• egészségesebb leszel
• kigyúgyulsz a depresszióból
• elkerülöd a metabolikus szindrómát (súlyos anyagcsere zavar)
• nem leszel fáradékony
• beindítja az agyad, könnyebben tanulsz (fú, ti is irigyek voltatok az élsportoló osztálytársra, aki ráadásul 5-ös átlagot vitt haza a suliból? Igen, ez a sport miatt volt.)
• fejleszted az állóképességed
• ezzel elkerülheted a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását
• elkerülheted a légzőszervi betegségek kialakulását, súlyosbodását
• megelőzheted a cukorbetegséget

Érvek contra:

• nincs... - persze, egyszerűbb megnézni még egy évadot a kedvenc sorozatunkból egy kis chips, csoki, egy bödön fagyi és egy újabb pizza társaságában, de azzal nem változtatsz.

Én vagyok az a lány, aki akkor döbbent rá, hogy valami nincs rendben, amikor nem jött fel rá a kedvenc sortja. Kitavaszodott, szépen áttértem a burgerek majszolásából a fagyik habzsolására és aztán kopp. Nem tettem semmit, vagy egy évig. Ültem, depresszióztam, hisztiztem a ruhabolt próbafülkéjében, majd bepusziltam vacsorára egy 32-es pizzát és egy tábla csokit. Néha belekezdtem valami diétába, próbáltam figyelni mit eszem, minden héten felálltam a mérlegre, hogy mi történt.

Sose lett jobb. Próbáltam futni, de tüdőgyulladást kaptam. Aztán jött egy hörghurut. Vettem egy ugrókötelet és egyszer becsületesen végig ugráltam kétszer 5 percet. Tornáztam Rubint Réka dvd-re, youtube videóra. Nem volt tartós. Tudtam, hogy én nem az a fajta vagyok, aki önszántából és egyedül csinálja. Így végül a legdrágább, de biztos megoldást választottam. Elmentem az edzőterembe és egy jó nevű személyiedzővel kezdtem edzeni a héten.

Innentől két legjobb barátom van: a mérleg és az edzőm. Ők azok a fajta legjobb barátok, akik pofátlanul a szemembe mondják, hogy mi van. Akkor is, ha fáj.

Nem hazudott nekem az edző. Én sem fogok. Két edzés után elkezd tudatosulni az emberben az, hogy ez tényleg fájni fog. Ez szétszed. Nem kilépsz a komfort zónádból, hanem ki vagy szakítva onnan. És akkor csinálod jól. Csak így éri meg!

Ezeket tapasztaltam meg a tegnapi 40 perc kardió alatt. Nem kell hozzá egy egész évnyi edzés, hogy tudjam, hogy újra és újra átfogok esni ezeken. És nem jó kedvemből, hanem, mert muszáj. Változtatni akarok!

Én vagyok az a lány, aki ugyanúgy 5.50-kor kel és délután 4-ig tart a munkaideje.

Én vagyok az a lány, aki cukor függő.

Én vagyok az a lány, aki folyton éhes.

Én vagyok az a lány, aki olyan ügyetlen, hogy egyhelyben állva is elesik.

De lemegyek esténként edzeni.

De megállom a nassolást.

De megválogatom mit eszem.

És egyszer nem ez a lány leszek.

És itt a legnagyobb klisé, amit hajtogatnak az emberek, de attól még igaz: fejben dől el!